9. jelenet

'Sex and the City' - Szex és New York (a sorozat)

Már vagy 2 hete láttam a 6. évad befejező részét. Alapvetően sztem sohase kezdtem volna bele ebbe a sorozatba, ha nincs barátném, akinek régi kedvence volt és megkért, h szerezzem be vhonnan. Miután nem kis macera után sikerült is megkaparintanom, elkezdtük szép lassan nézni az első évad részeit. Megmondom őszintén, h az elején kicsit idegenkedtem tőle és úgy nem is igazán tetszett. De azon vettem észre már magam a 2. évad kezdő részeit lesve, h egyre inkább érdekel, mi fog történni a szereplőkkel, és jóérzéssel/várakozásokkal telve ültem le kedvesem mellé mozizni.
4 new yorki szingli lányról szól a történet, akik munkájuk mellett próbálnak pasit találni maguknak, de ehelyett egyre érdekesebb és viccesebb szituációkba keverednek.
Első szereplőnk Miranda Hobbes, ügyvéd: ő az, aki mindig józanul látja a dolgokat és szarkasztikus poénjaival gyakran okoz rekeszizomgörcsöket. Munkájában sikeres, szerelmi életével meg leginkább csak elégedetlen. Ez betudható annak, h érdekes figurákkal hozza össze a sors és mivel talán ő a legkevésbé kitartó a lányok közül, néha fel is hagy a szerelem keresésével. De aztán egy véletlen 'baleset' folytán előbb-utóbb csak megtalálja az igazit.
Samantha Jones. Ha egy szóval kéne leírnom: szexmániás. Ő az 'ügyfeleiben' (egyébként rendes foglalkozása Pr-menedzser) nem a gondoskodó férjet és a türelmes apát látja, hanem inkább a kefélni vágyó gazdag pasikat, akiket pár alkalom után 1xűen lerázhat. Alpári poénjaival talán ő az, aki viszi a prímet a csapatból. Azért vannak érzései..
Charlotte York. A tipikus jókislány. Galériatulajdonos, házasodni-akaró nő. A sorozat édes-szereplője. Mindig a jövendőbelijét látja az éppen aktuális hímneműjében, de ez egy jó darabig csak ábránd marad.
És a végére a mondhatni főszereplő, Carrie Bradshaw maradt (író). Leginkább Charlotte-ra hasonlít, de ha valójában belegondol az ember, ő az, aki mind a 3 lány személyiségéből kapott vmennyit a forgatás szünetei között. A vicces helyzeteket mindig megtalája. Néha csak testi kapcsolatra vágyik ugyan, de ő is az igazit keresi. Többször ez sikerül is neki, de az előre elrendeltetés elmélete nála működik a legjobban.
Természetesen nem lenne teljes a kép Mr. Big nélkül!:) Ő Carrie egyik pasija, aki mindig visszatér 1-1 részre eljátszani a nagy sármőrt (de nagyon is jól áll neki). Beszólásai majdnem 100%-ban telibe találnak, gesztusai meg hát.., vannak...:)
A 94 részes sorozat rendelkezik azzal a varázzsal, ami kell ahhoz, hogy az ember örömmel és kiváncsisággal üljön le nap mint nap a Tv/monitor elé. Emellett a 'Szex és New York' szerencsére nem a 'snittakövetkezőrészbőlkiderül' stílust követi, hanem minden résznek van szép lezárása. És mondanivalója. Persze, nem világmegváltásra kell gondolni. De szép kerek az egész úgy, ahogy van.
És h csak csajoknak érdemes nézniük. Én is azt hittem az elején. De aztán ott vagyok most, h várom a filmet, ami még ez évben el is fog készülni.

+

No igen. Ha az ember 8-tól 5-ig dolgozik, akkor elég kevés szabadideje marad mondjuk akár blog-ot is írni. Ettől függetlenül nagyon örülök neki, h már van munkám, és eddig jónak is tűnik (+ jól végzem el a rám bízott feladatokat is, ehh:).
Mindemellett hiányzik a játék. Épphogy csak fél órám van puffogtatni/kardozgatni. De persze annak sokkalta nagyobb értelme van, ha mondjuk egy adott cégnek szórólapokat csinálsz egy vásárra, minthogy egy digitális karaktert 45. szintről 50.-re fejlesztesz fel.. De azért mégis, hiányzik:).
Viszont a filmekből nem adok, azt semmiért sem! Naponta 1 mozi: ha munka van, ha fáradalom, ha világvége! Ma épp a Beowulf. Talán majd még írok is róla.
Mára ennyit.

+

Cillámnak, szerelemmel-szeretettel..!
Joni Mitchell - Both Sides Now

+

Jah, igen, és megvan a laptop:). Nem olyan nagyon zsír, meg nem is tud túl sokat (játéknál főleg), de mégis, most már tudom, h mi az, h notebook-feeling...:) És a Windows Vista nem rossz, bár tény, h van benne 1-2 dolog, amit felesleges volt megváltoztatni. Összességében korrekt rendszer. A hálózatot meg összekalibráltam: faterral legközelebb, ha nem lesz sok munkám az irodában, ergó nem leszek kipurcant estére, letolunk egy Tiberium-háborút..:)

8. jelenet

'I am Legend' - Legenda vagyok

Nagyon érdekes, amit Will Smith csinál. Ugyanis évente csak 1 filmben szerepel. Ezt 1995 óta, filmkarrierjének 5. évétől kezdve teszi így. És megy neki a szekér, nem kicsit. Ha csak az elmúlt 5 évet nézzük (Bad Boys 2 - 2003; I, Robot - 2004; Hitch - 2005; The pursuit of happyness - 2006; I am Legend - 2007), akkor is elmondható az, h a maga nemében mindegyik filmjében hozta a jó szerepet, néhol kifejezetten profin (2006).
Az amerikában 2007-ben, de nálunk már csak 2008-ban bemutatott 'Legenda vagyok' egy érdekes film. Az eleje nagyon jól indul, a közepe gyorsan eltelik, míg a vége fordulatos (bár egy csöppet tipikus, de nekem nem volt 1általán zavaró).
Alapvetően egy olyan emberről van szó a moziban, aki 1edül - kutyájának társaságában - rója New York utcáit és próbál életben maradni: ő az 1etlen túlélője egy halálos vírusnak, mely szétterjedt a Földön. Egy nagyon nyugtalan, némely jelenetnél pedig tökéletes depressziós állapotokat keltő hangulat kíséri a filmet. 1 színész játszik és ez magával vonzza azt, h a filmnéző az első 10 perc elteltével már Will Smith szemén át néz, lát és érez. Ehhez persze kell Smith ismerős arcjátéka és komikus beszólásai. A film közepén bedurvulnak a dolgok (kicsit sajnáltam, h itt maradtunk a kaptafánál), de így is érdekes a sztori.
Nem szeretnék lelőni semmit, így nem írok konkrétumokat. Annyi biztos, h a jó színészi teljesítmény, az érdekes/már látott sztori, a szép képek és a hangulat elég ahhoz, h egy olyan filmre gondoljunk majd vissza évek múltán, mely sokat nem adott és oly kreatív sem volt, de mégis emlékszünk rá. Mert 1xűen érdemes volt 1x-2x-3x megnézni.
És Will Smith előtt le a kalappal. 1 évben 1 blockbuster vagy 1 Oscar-jelölés.

+

Régen írtam, de ennek megvan az oka. Dolgozó ember lettem (újra). A marketing-menedzseri vizsgám óta (ami vmikor 2007. szeptember közepén volt) kerestem állást, de egyik állásinterjúból (10-15) se lett semmi konkrét. Röhej, pedig majd az összes helyre simán megfeleltem. És ezt mondom úgy, h maximálisan tisztában vagyok a jelenlegi álláskeresők helyzetével.
De csütörtökön ez a tendencia megszakadt. Behívtak kereskdelmi asszisztensnek és még aznap vissza is szóltak, h felvettek. A mai nap a 2. napom a cégnél. Az első elég húzós volt, rengeteg infót kaptam; ezzel szemben a ma nagyon nyugis (ebben közrejátszik az, h nincs itt az a személy, aki betanít). Tipikus vihar előtti csend. Ráadásul jövhét kedden már 1edül leszek. Kicsit parázok is, h menni fog-e minden, de eddig rendesek velem a munkatársak.
Sok sikert annak, aki hasonló cipőben van, mint én voltam! A már dolgozóknak meg jó munkát!:)

+

Van egy régi sztorim.
Épp gépfejlesztés előtt álltam; nem tudom pontosan, de olyan 1,5 éve történhetett. Tudni kell, h akkor még Agp-s konfigom volt (és még most is az van), nem tértem át a PCI-Express-esre, amikor az bejött és elterjedt. H miért nem? Azért, m az azt jelentette volna, h teljesen le kellett volna cserélnem mindent a Pc-mben (a PCI-Express megjelenése előtt pár hónappal vett videókártyámmal egyetemben, ami 110.000. Ft-ot kóstált akkoriban). Szval úgy gondoltam, h a 2,7-es processzorom helyett veszek egy 3,5-öset (ami az alaplap cseréjét is jelentette 1ben) + hozzácsapok az 512 mega ramhoz még 1 gigányit + egy sbLive hangkártyát. Akkoriban nagyban magam kerestem a kenyerem, így ez az egész procedúra az én vállamat terhelte, nemcsak leszervezésileg, hanem anyagilag is. De biztos voltam benne, h azért nem lesz ez így rossz. Mindez bruttó 62.000. Ft-omba fog kerülni.
Szépen körbenéztem és viszonylag hamar leszerveztem telefonon az egészet. Másnap be is vittem a gépet a szervízbe (nem írom, h melyik cégről van szó, elég annyi, h a Gellérthegy körül is van boltjuk). Ezután kezdődtek a furcsaságok, amiknek a végén már 360 volt a pulzusom.
Egy szép szál legény fogadott a szervíznél, kinézetre a normálisabb fajtából. Elmondtam, h mit beszéltem meg és h ezt-azt kéne cserélni a Pc-ben. Miután végighallgatott, egy pöttyet meglepődve kezdett rám tekintgetni. Ekkor kijött az egyik kollégája (tipikus kigyúrt macsó, aki vmilyen csoda folytán kerülhetett ide a szervízbe) és kérdezte, h mi a helyzet. Faszi nagyjából vázolta neki a dolgokat. Erre macsónknak csak ennyi volt a hozzáfűznivalója: "Ez szar". Elkezdte nekem mondani (kollégája bólogatása mellett), h ez már egy lejárt konfigurációjú gép, teljesen ki kéne cserélni vagy vkinek eladni, és különben is, ne butuljak már, h Agp-ről Agp-re 'váltok'. Emellett mondta, h az új játékok így sem fognak sehogysem futni, szaggatni fog minden, de leginkább el sem indul; kidobom a pénzem. Összességében teljesen hülyének voltam nézve. Megpróbáltam nyugodt lenni, de nem igazán sikerült. Csak annyit mondtam nekik, h ez le lett zsírozva, ne osszák nekem az észt, írjuk meg a papírokat, aztán majd jövök vissza, ha készen vannak a cserével. Nem küldtem el őket a kurvaanyjukba, pedig gondolkoztam rajta. Ne bunkózzanak velem, no.
Mikor hazahoztam a gépet, kezdett hatalmába keríteni az az érzés, h talán tényleg az én készülékemben van a hiba. Lehet, h a macsónak volt igaza? Lehet, h jobban jártam volna egy 250.000. Ft-os PCI-Express-es gépvétellel? Lehet, h az Agp már szar? Persze, ezek a kérdések alig 1 mp-ig voltam a fejemben. Hisz tudtam (tapasztalat + teszteredmények által), h annyira azért mégse csináltam rossz üzletet.
Nos igen, mindig a vásárlónak van igaza. És nem csak azért, m végeredményben ő fizet vmiért, amiért el is vár vmit.
Azt leszámítva, h a WindowsXp tényleg csak 2-3 mp-cel töltött be gyorsabban, először nem vettem észre változást. A legújabb játékok akkoriban (Fear, Prey) mellett persze az örök tesztkedvenc, az UT2004 is váratott magára.
És a különbségek: Fear Medium grafon régi géppel 35 fps, új géppel Max grafon 37-40 fps; Prey Medium grafon 17-20 fps (régi), Prey High grafon 30-35 fps (új); UT2004 high grafon régin változó (nagy pályákon 20 fps-re is csökkent), újon nagy pályákon 35 fps (amúgy 45-50 fps).
Mikor legközelebb mentem a boltba (a videókártyámhoz vettem hűtőt és sajnos tényleg ott volt a legolcsóbb, nem volt választásom), egy másik faszi szolgált ki, de azért észrevettem, h a 2 észkombájn a szervízben dolgozik. Annyit vetettem oda a srácnak: "Mondja meg a szervízes kollégáinak, h az Agp-s gyerek azt üzeni, h tényleg "kúúúúúrvára" értik a dolgukat".
Ennyi.

Fps: frame per secundum (minél több, annál jobb:)). Legkönnyebben ez alapján lehet lemérni, h miként fut bizonyos program (leginkább játék). 25 fps alatt már szaggatásról beszélünk; a bűvös 30 fps érték az (és annál feljebb, csak feljebb), aminél jó a grafikai megjelenítés.