+

Ezúton szeretnék minden kedves olvasómnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és jó pihenést kívánni az elkövetkező napokra!
Linkeltem 3 háttérképet, az első közös, a második a lányoknak, a harmadik pedig a fiúknak szól...:)
Sziasztok!

+

Pár szóban:

Munka és Pihenés
Dolgozom, pihenek, dolgozom, pihenek.
És a szabadidőm nagy részét Vele töltöm, boldogságban, szerelemben, egyetértésben.

Filmek
'Journey to the Center of the Earth' (Utazás a Föld középpontja felé): a 3d-s megjelenítést akár hozzáírjuk, akár nem pozitívumnak a filmhez, nem kapunk mást, csak egy teljesen átlagos, többségében erőltetett poénokkal operáló, 10 oldalas forgatókönyvvel rendelkező kalandot. 3/5
'Wanted' (Wanted): extravagáns film kiváló kaszkadőrmutatványokkal és hajlított pisztolylövésekkel (igen, jól olvasod!:), mely a Mátrix babérjaira tör, de a movie a gyenge főszereplővel, a sablonos történettel (valamelyest igaz, hatásos a fordulat) és a néhol már tényleg a fizika törvényeit igencsak meghazudtoló eseményekkel (hahóó, ez elvileg nem sci-fi, hanem a jelen) nem ad semmi olyat, amit már ne láttunk volna 1000x. 3/5
'Eagle Eye' (Sasszem): a másfél perces bemutató sokkal jobban tetszett, mint maga a film. Pont. 2/5

Játék
'Brother in Arms: Hell's Highway': kifejezetten jól indult, de aztán hamar érdektelenné és lapossá vált a történet, így a lövöldözés is csak lövöldözés maradt, semmi több. A vége meg olyan gyorsan el lett intézve, hogy még mindig a kis tankomban ülnék, ha az utolsó pályarész egyszerűségéből és könnyűségéből fel nem ocsúdok. Legalább a grafika egész kellemesre sikerült. Összességében élveztük, de többet nem sanszos, hogy elővesszük. 3/5
'Crysis Warhead': eszméletlen szép grafika (igaz, optimalizálatlan!), nagyon jó lövöldözős rész, könnyen elsajátítható kezelési rendszer, a magyar szinkron meg fenomenális. De könyörgöm, tiszta játékidő 6-7 óra, multi meg sehol???!!! Sebaj, élmény volt, meg is marad. 4/5
'Far Cry 2': igaz, hogy a játékból csak kb. 9%-ot csináltam meg, de a Crysis-nál is szebb és kidolgozottabb grafika (ami nagy szó, főleg úgy, hogy teljesen jól optimalizált!!), a GTA-szerű szabad autókázás-lövöldözés, a sok lehetőség és a maximális realitásra törekedés volta a jelenlegi legjobb fps-sé tette a játékot nálam. 5/5

+

Képek a tunéziai nyaralásunkról:

Port el Kantaoui, szállásunk mellett

Sidi Bou Said látképe

Matmata (Star Wars forgatási helyszín)

Tataouine
Sivatag 4x4-esekkel:)
Sidi Bou Said

Együtt Karthagónál

+

Hát igen, nem csoda, h sosem volt naplóm, amit vezethettem volna..:) Úgy látszik, h a blog-gal sincs ez másként, de hát no...
A helyzet az, h f9-től f6-ig minden nap nyomom az ipart bent melóhelyen, fejlesztem a honlapot, szervezem a szállítmányokat, tartom a kapcsolatot külfölddel/belfölddel, és mióta kiköltöztem a központból az üzletbe, ott segítek be, ahol kell ezek mellett. De marha jó a társaság, kollégáimmal teljesen jó a viszony, és már minden megy! Az viszont tény, h a munka majd a teljes hetemet elveszi, hvégén meg pihengetek barátnémmal, amit pénteken már tűkön ülve várok:).
Amúgy rengeteg minden történt, felsorolni is sok lenne: voltunk barátnémmal Tunéziában 1 hetet, megnéztük a Csillagok Háborúja kis kunyhóit a baszom nagy sivatagban (esőben!!), meg körbeutaztuk a fél országot és lealkudtunk mindent, amihez hozzányúltunk; lett új gép (full extrás, saját pénzből, így végre nem kell állítgatnom semmit a setup-ban! (fúúúúúj:); nemsokára talán tényleg sikerül elköltüznünk a Ráday-ból.., szval zajlik az élet!
Na mindjárt záróra, szval én is zárom soraim. Nem mondom, h a héten már írok is újra, de nem is cáfolom.., majd elválik.., vagy mi..

Mindenkinek minden jót, I wish you the best, Ich wünsche nur die Beste, Mnogo pozdravi!

+

Kedves Látogatóim/Idevetődöttek!

Annak az oka, hogy 2 hónapja nem írtam, nem azért van, mert nem szerettem volna, hanem mert nagyon kevés a szabadidőm és azt is mással/másra töltöm el.
Nem állítom, h az elkövetkezőekben ez változni fog és többet fogok post-olni, de azért próbálkozom. A Wall-E-ről szeretnék írni, az biztos!:)

Minden jót Mindenkinek!
Koszta

+

Jó kis verseny:). Nem tudom, h mi a nagyobb para: az, h a navigátorok/vezetők rendre befigyelik a sebességet vagy az, h 1általán létezik ez a kanyar..

+

Szerda, csütörtök kint a telken szüleimmel, ami nagyon jól telt; péntek, szombat Lan kedves Hoyas barátommal, ami szintén 1-2 feledhetetlen percet vitt a bit-világába bele jól; holnap pihi és várom barátnémat este - már 4 napja nem találkoztunk -, ami meg 1értelműen csak jó dolog!:)
De valami mégis hiányzik. Hiányzik az, h a magam ura legyek és azt csináljam, amit valóban szeretek. Persze a jelenlegi életemmel is elégedett vagyok és próbálok megfelelni az elvárásoknak minden téren, de örülnék, ha előbb, mintsem utóbb sikerülne megtalálnom azt az állapotot, amiben teljesen jól érzem magam.
A változatosság, a kreativitás, a pezsgés - ezek most háttérbe szorultak. De próbálok majd tenni valamit, h a hiányérzetem megszűnjön. Azt nem tudom, h mit és hogyan, de azt tudom magamról, h lekötni magamat egy olyan állapotba, amivel nem vagyok teljesen elégedett, nem szoktam vagy csak egy darabig.

Addig is, amíg ilyen és ehhez hasonló problémák foglalkoztatnak, jöjjön még egy kedvenc. Természetesen zene:
Switchfoot - We are one Tonight

+

Pontokba szedve:
- Kint voltam a Construma építőipari kiállításon a céggel, ahol most dolgozom. Majd egész hetes elfoglaltság volt (értsd: szerdától - vasárnapig) és el is fáradtam rendesen. Összességében viszont jó tapasztalat volt és érdekesnek találtam az egészet. Emellett kb 100.000 Ft értéknyi termék eladásában én is közreműködtem:). Meg osztottam az észt a betonvágó fűrészekről az egyik kollégával.
- A fentieket figyelembe véve a hét csütörtökét és péntekét ki is vettem, úh magamra is jutott idő egy kicsit. Más kérdés, h az első szabadnap felét a laptop rendszerének újratelepítésével töltöttem faterommal (az egyik progi teljesen szétzúzta a Vista-t, annyira, h csökkentett módban sem indult el:), de mind1, az is megvolt.
- Tegnap ünnepeltem a 24. születésnapomat; kaptam is sok szép dolgot. Barátnőmtől pénztárcát, pólót és könyvet; szüleimtől külső winchestert (ez a 2., szval végre már van helyem a bit-kacatjaim számára:). Akik pedig igazán fontosak számomra, felköszöntöttek.

És a végére a jelenlegi kedvenc:
Coldplay - Speed of Sound

+

Bő másfél hónapja nem írtam. H miért? Munka. De majd összekapom magam és írok:).
Viszont ezt mindenféleképpen megosztom a 'közönséggel' és jövőbeli magammal.. Én sem voltam ügyetlen egó nélkül a GTA-ban, de ezek a srácok maximálisan megérdemlik a tapsot:

9. jelenet

'Sex and the City' - Szex és New York (a sorozat)

Már vagy 2 hete láttam a 6. évad befejező részét. Alapvetően sztem sohase kezdtem volna bele ebbe a sorozatba, ha nincs barátném, akinek régi kedvence volt és megkért, h szerezzem be vhonnan. Miután nem kis macera után sikerült is megkaparintanom, elkezdtük szép lassan nézni az első évad részeit. Megmondom őszintén, h az elején kicsit idegenkedtem tőle és úgy nem is igazán tetszett. De azon vettem észre már magam a 2. évad kezdő részeit lesve, h egyre inkább érdekel, mi fog történni a szereplőkkel, és jóérzéssel/várakozásokkal telve ültem le kedvesem mellé mozizni.
4 new yorki szingli lányról szól a történet, akik munkájuk mellett próbálnak pasit találni maguknak, de ehelyett egyre érdekesebb és viccesebb szituációkba keverednek.
Első szereplőnk Miranda Hobbes, ügyvéd: ő az, aki mindig józanul látja a dolgokat és szarkasztikus poénjaival gyakran okoz rekeszizomgörcsöket. Munkájában sikeres, szerelmi életével meg leginkább csak elégedetlen. Ez betudható annak, h érdekes figurákkal hozza össze a sors és mivel talán ő a legkevésbé kitartó a lányok közül, néha fel is hagy a szerelem keresésével. De aztán egy véletlen 'baleset' folytán előbb-utóbb csak megtalálja az igazit.
Samantha Jones. Ha egy szóval kéne leírnom: szexmániás. Ő az 'ügyfeleiben' (egyébként rendes foglalkozása Pr-menedzser) nem a gondoskodó férjet és a türelmes apát látja, hanem inkább a kefélni vágyó gazdag pasikat, akiket pár alkalom után 1xűen lerázhat. Alpári poénjaival talán ő az, aki viszi a prímet a csapatból. Azért vannak érzései..
Charlotte York. A tipikus jókislány. Galériatulajdonos, házasodni-akaró nő. A sorozat édes-szereplője. Mindig a jövendőbelijét látja az éppen aktuális hímneműjében, de ez egy jó darabig csak ábránd marad.
És a végére a mondhatni főszereplő, Carrie Bradshaw maradt (író). Leginkább Charlotte-ra hasonlít, de ha valójában belegondol az ember, ő az, aki mind a 3 lány személyiségéből kapott vmennyit a forgatás szünetei között. A vicces helyzeteket mindig megtalája. Néha csak testi kapcsolatra vágyik ugyan, de ő is az igazit keresi. Többször ez sikerül is neki, de az előre elrendeltetés elmélete nála működik a legjobban.
Természetesen nem lenne teljes a kép Mr. Big nélkül!:) Ő Carrie egyik pasija, aki mindig visszatér 1-1 részre eljátszani a nagy sármőrt (de nagyon is jól áll neki). Beszólásai majdnem 100%-ban telibe találnak, gesztusai meg hát.., vannak...:)
A 94 részes sorozat rendelkezik azzal a varázzsal, ami kell ahhoz, hogy az ember örömmel és kiváncsisággal üljön le nap mint nap a Tv/monitor elé. Emellett a 'Szex és New York' szerencsére nem a 'snittakövetkezőrészbőlkiderül' stílust követi, hanem minden résznek van szép lezárása. És mondanivalója. Persze, nem világmegváltásra kell gondolni. De szép kerek az egész úgy, ahogy van.
És h csak csajoknak érdemes nézniük. Én is azt hittem az elején. De aztán ott vagyok most, h várom a filmet, ami még ez évben el is fog készülni.

+

No igen. Ha az ember 8-tól 5-ig dolgozik, akkor elég kevés szabadideje marad mondjuk akár blog-ot is írni. Ettől függetlenül nagyon örülök neki, h már van munkám, és eddig jónak is tűnik (+ jól végzem el a rám bízott feladatokat is, ehh:).
Mindemellett hiányzik a játék. Épphogy csak fél órám van puffogtatni/kardozgatni. De persze annak sokkalta nagyobb értelme van, ha mondjuk egy adott cégnek szórólapokat csinálsz egy vásárra, minthogy egy digitális karaktert 45. szintről 50.-re fejlesztesz fel.. De azért mégis, hiányzik:).
Viszont a filmekből nem adok, azt semmiért sem! Naponta 1 mozi: ha munka van, ha fáradalom, ha világvége! Ma épp a Beowulf. Talán majd még írok is róla.
Mára ennyit.

+

Cillámnak, szerelemmel-szeretettel..!
Joni Mitchell - Both Sides Now

+

Jah, igen, és megvan a laptop:). Nem olyan nagyon zsír, meg nem is tud túl sokat (játéknál főleg), de mégis, most már tudom, h mi az, h notebook-feeling...:) És a Windows Vista nem rossz, bár tény, h van benne 1-2 dolog, amit felesleges volt megváltoztatni. Összességében korrekt rendszer. A hálózatot meg összekalibráltam: faterral legközelebb, ha nem lesz sok munkám az irodában, ergó nem leszek kipurcant estére, letolunk egy Tiberium-háborút..:)

8. jelenet

'I am Legend' - Legenda vagyok

Nagyon érdekes, amit Will Smith csinál. Ugyanis évente csak 1 filmben szerepel. Ezt 1995 óta, filmkarrierjének 5. évétől kezdve teszi így. És megy neki a szekér, nem kicsit. Ha csak az elmúlt 5 évet nézzük (Bad Boys 2 - 2003; I, Robot - 2004; Hitch - 2005; The pursuit of happyness - 2006; I am Legend - 2007), akkor is elmondható az, h a maga nemében mindegyik filmjében hozta a jó szerepet, néhol kifejezetten profin (2006).
Az amerikában 2007-ben, de nálunk már csak 2008-ban bemutatott 'Legenda vagyok' egy érdekes film. Az eleje nagyon jól indul, a közepe gyorsan eltelik, míg a vége fordulatos (bár egy csöppet tipikus, de nekem nem volt 1általán zavaró).
Alapvetően egy olyan emberről van szó a moziban, aki 1edül - kutyájának társaságában - rója New York utcáit és próbál életben maradni: ő az 1etlen túlélője egy halálos vírusnak, mely szétterjedt a Földön. Egy nagyon nyugtalan, némely jelenetnél pedig tökéletes depressziós állapotokat keltő hangulat kíséri a filmet. 1 színész játszik és ez magával vonzza azt, h a filmnéző az első 10 perc elteltével már Will Smith szemén át néz, lát és érez. Ehhez persze kell Smith ismerős arcjátéka és komikus beszólásai. A film közepén bedurvulnak a dolgok (kicsit sajnáltam, h itt maradtunk a kaptafánál), de így is érdekes a sztori.
Nem szeretnék lelőni semmit, így nem írok konkrétumokat. Annyi biztos, h a jó színészi teljesítmény, az érdekes/már látott sztori, a szép képek és a hangulat elég ahhoz, h egy olyan filmre gondoljunk majd vissza évek múltán, mely sokat nem adott és oly kreatív sem volt, de mégis emlékszünk rá. Mert 1xűen érdemes volt 1x-2x-3x megnézni.
És Will Smith előtt le a kalappal. 1 évben 1 blockbuster vagy 1 Oscar-jelölés.

+

Régen írtam, de ennek megvan az oka. Dolgozó ember lettem (újra). A marketing-menedzseri vizsgám óta (ami vmikor 2007. szeptember közepén volt) kerestem állást, de egyik állásinterjúból (10-15) se lett semmi konkrét. Röhej, pedig majd az összes helyre simán megfeleltem. És ezt mondom úgy, h maximálisan tisztában vagyok a jelenlegi álláskeresők helyzetével.
De csütörtökön ez a tendencia megszakadt. Behívtak kereskdelmi asszisztensnek és még aznap vissza is szóltak, h felvettek. A mai nap a 2. napom a cégnél. Az első elég húzós volt, rengeteg infót kaptam; ezzel szemben a ma nagyon nyugis (ebben közrejátszik az, h nincs itt az a személy, aki betanít). Tipikus vihar előtti csend. Ráadásul jövhét kedden már 1edül leszek. Kicsit parázok is, h menni fog-e minden, de eddig rendesek velem a munkatársak.
Sok sikert annak, aki hasonló cipőben van, mint én voltam! A már dolgozóknak meg jó munkát!:)

+

Van egy régi sztorim.
Épp gépfejlesztés előtt álltam; nem tudom pontosan, de olyan 1,5 éve történhetett. Tudni kell, h akkor még Agp-s konfigom volt (és még most is az van), nem tértem át a PCI-Express-esre, amikor az bejött és elterjedt. H miért nem? Azért, m az azt jelentette volna, h teljesen le kellett volna cserélnem mindent a Pc-mben (a PCI-Express megjelenése előtt pár hónappal vett videókártyámmal egyetemben, ami 110.000. Ft-ot kóstált akkoriban). Szval úgy gondoltam, h a 2,7-es processzorom helyett veszek egy 3,5-öset (ami az alaplap cseréjét is jelentette 1ben) + hozzácsapok az 512 mega ramhoz még 1 gigányit + egy sbLive hangkártyát. Akkoriban nagyban magam kerestem a kenyerem, így ez az egész procedúra az én vállamat terhelte, nemcsak leszervezésileg, hanem anyagilag is. De biztos voltam benne, h azért nem lesz ez így rossz. Mindez bruttó 62.000. Ft-omba fog kerülni.
Szépen körbenéztem és viszonylag hamar leszerveztem telefonon az egészet. Másnap be is vittem a gépet a szervízbe (nem írom, h melyik cégről van szó, elég annyi, h a Gellérthegy körül is van boltjuk). Ezután kezdődtek a furcsaságok, amiknek a végén már 360 volt a pulzusom.
Egy szép szál legény fogadott a szervíznél, kinézetre a normálisabb fajtából. Elmondtam, h mit beszéltem meg és h ezt-azt kéne cserélni a Pc-ben. Miután végighallgatott, egy pöttyet meglepődve kezdett rám tekintgetni. Ekkor kijött az egyik kollégája (tipikus kigyúrt macsó, aki vmilyen csoda folytán kerülhetett ide a szervízbe) és kérdezte, h mi a helyzet. Faszi nagyjából vázolta neki a dolgokat. Erre macsónknak csak ennyi volt a hozzáfűznivalója: "Ez szar". Elkezdte nekem mondani (kollégája bólogatása mellett), h ez már egy lejárt konfigurációjú gép, teljesen ki kéne cserélni vagy vkinek eladni, és különben is, ne butuljak már, h Agp-ről Agp-re 'váltok'. Emellett mondta, h az új játékok így sem fognak sehogysem futni, szaggatni fog minden, de leginkább el sem indul; kidobom a pénzem. Összességében teljesen hülyének voltam nézve. Megpróbáltam nyugodt lenni, de nem igazán sikerült. Csak annyit mondtam nekik, h ez le lett zsírozva, ne osszák nekem az észt, írjuk meg a papírokat, aztán majd jövök vissza, ha készen vannak a cserével. Nem küldtem el őket a kurvaanyjukba, pedig gondolkoztam rajta. Ne bunkózzanak velem, no.
Mikor hazahoztam a gépet, kezdett hatalmába keríteni az az érzés, h talán tényleg az én készülékemben van a hiba. Lehet, h a macsónak volt igaza? Lehet, h jobban jártam volna egy 250.000. Ft-os PCI-Express-es gépvétellel? Lehet, h az Agp már szar? Persze, ezek a kérdések alig 1 mp-ig voltam a fejemben. Hisz tudtam (tapasztalat + teszteredmények által), h annyira azért mégse csináltam rossz üzletet.
Nos igen, mindig a vásárlónak van igaza. És nem csak azért, m végeredményben ő fizet vmiért, amiért el is vár vmit.
Azt leszámítva, h a WindowsXp tényleg csak 2-3 mp-cel töltött be gyorsabban, először nem vettem észre változást. A legújabb játékok akkoriban (Fear, Prey) mellett persze az örök tesztkedvenc, az UT2004 is váratott magára.
És a különbségek: Fear Medium grafon régi géppel 35 fps, új géppel Max grafon 37-40 fps; Prey Medium grafon 17-20 fps (régi), Prey High grafon 30-35 fps (új); UT2004 high grafon régin változó (nagy pályákon 20 fps-re is csökkent), újon nagy pályákon 35 fps (amúgy 45-50 fps).
Mikor legközelebb mentem a boltba (a videókártyámhoz vettem hűtőt és sajnos tényleg ott volt a legolcsóbb, nem volt választásom), egy másik faszi szolgált ki, de azért észrevettem, h a 2 észkombájn a szervízben dolgozik. Annyit vetettem oda a srácnak: "Mondja meg a szervízes kollégáinak, h az Agp-s gyerek azt üzeni, h tényleg "kúúúúúrvára" értik a dolgukat".
Ennyi.

Fps: frame per secundum (minél több, annál jobb:)). Legkönnyebben ez alapján lehet lemérni, h miként fut bizonyos program (leginkább játék). 25 fps alatt már szaggatásról beszélünk; a bűvös 30 fps érték az (és annál feljebb, csak feljebb), aminél jó a grafikai megjelenítés.

+

'Schiller'. Egy olyan zeneszerző és énekes, aki számomra nem csak egy zenei stílust ad magas szinten (az ambientes popzenéről van szó), hanem egy (vagy éppen több) életérzést fejez ki és vált ki dalaival. Zeneszámaira jellemzőek a következők: nyugtalanság, szomorúság, reménytelenség, álmodozás, egyedüllét. Egy szóval a melankóliát adja át tökéletesen, de úgy, h az esetleges rossz mellé mégis oda tudjuk képzelni a nyugalmat és az esetleges változás reményét is. És ezt a melankólikus hangulatot - az ének mellett persze - maga a dal ritmusa, hangkészlete teremti meg. És valóban: ha kiváltképp hosszú ideig gondolkodóba esem valamilyen probléma miatt (ritka:), bepörgetek 1-2 'Schiller' klasszikust és megnyugszom.

4 számot link-eltem, sorban:
'I feel you'
'Dream of you'
'Dancing with Loneliness' - Kim Sanders kristálytiszta hangjával
'Schiller' (a Youtube-on sajna lemaradt 1 perc, de azért így is élvezhető).
Az utolsó dal annyira profi (nincs benne ének), h minden hallgatásánál azt veszem észre magamon, h nem is itt a gép előtt ülök, hanem teljesen kikapcsolok és kb. 7 percig vhol máshol vagyok. Magnificent!
Amit még feltétlen ajánlok 'Schiller'-től: 'A beautiful day', 'Dreams', 'Solitude'.

+

'Aquadelic GT'. Egy ismeretlen név, sztem még a Pc játékok megjelenését naponta követők számára is. De szerencse, h vagyok én Nektek és be tudok számolni róla:).

Alapvetően egy nagyon 1xű kis game: semmi extrát nem mutat első ránézésre. Aztán amikor azon veszi magát az ember, h azért játsza le 4x is ugyanazt a versenyt, m úgy képes csak megvenni a 20.000 zsét kóstáló csónakot, h azzal az új partrészen labdába tudjon rúgni, akkor már elkapta a feeling. Versenyzünk, "taxizgatunk", aranyérméket gyűjtögetünk, fejlesztjük csónakjainkat, új szponzorokkal gyarapodunk - kb ennyi is. Mindez egy 'Grand theft auto' szerű környezetben, ahol szabadon úszkálhatunk, és ha versenyezni támad kedvünk, akkor a térkép egy jelölt szakaszán kell végigevickélnünk párszor. Emellett jópofa, h a verseny során - olyan 'Wacky Racer' stílusban (tényleg, emlékszik még vki erre a remekműre..??) - kis gonoszságokkal keseríthetjük meg az ellent (torpedó, akna, nitró, stb).
Grafikailag nem üt a game, bár az tény, h ennél szebb vizet eddig talán még fps-ben sem láttam (más kérdés, h ez mondhatni alapkövetelmény, ha már a játék 100%-a vízben zajlik). Mindenféleképp kiemelném a zenét is: igaz, van 1-2 elég pocsék dal, de összességében jól eltaláltak a muzakok.
És a végére 1 poén: hidroplánnal is lehet repkedni és elsősegélycsomagokat dobálni a rászorulóknak az egyik helyszínen. Ála GTA..:).
A játék legnagyobb pozitívuma: egyedi.
4 általam készített pic: