+

Úgy gondoltam, h 1 régi - még a multimédiás szakdolgozatomban írt - szöveget felteszek az oldalra, hátha aki erre jár, jó olvasmányra lel. A gondolatsorból kiderülhet, h a számítógépes játékok sem állnak messze tőlem, bár óvatosan, mértékkel nyúlok mindig hozzájuk. Nem áll szándékomban elveszni egyikben sem, csak szórakoztatni kívánom általuk magam.

Az írás:

A számítógépek gyors elterjedésével a játékprogramozók előtt új platformra való fejlesztési lehetőségek nyíltak meg és az egyre gyorsabb, intelligensebb eszközök megjelenésével számtalan fejlesztő újszerű gondolatokkal tudta kiegészíteni az eddigi játékokban fellelhető normákat. Egyre realisztikusabb és kidolgozottabb programokat hoztak létre, amikről általánosságban elmondható volt, hogy sikeresek lettek – a felhasználók vették a számítógépre kiadott játékokat; a fejlesztők pedig, látva az eladási mutatókat és az új szórakozási forma iránt tanúsított érdeklődést, mertek újjal előlépni.

Elmondható - a múltat példának véve és ezt a jelenre levetítve -, hogy a számítógépes játékipar sikerének egyik kulcsa, hogy a fejlesztések képesek eltávolodni a realitásoktól, azaz új világokat, szabályokat és élményeket visznek a programokba. Idővel ebből az áradatból mindenki igyekszik kiválasztani a hozzá legközelebb álló kategóriákat; a játékos felépíti az első várat, létrehozza az első kalandozó-csapatot, meghódít egy univerzumot és így tovább. Bárhogy is, de túllép saját korlátain, ezzel párhuzamosan maga mögött hagyja az ismert világ fizikai törvényeit is. Ugyan kinek hiányoznak ilyenkor a valósághű elemek és a köztudomású szabályrendszerek? Mindemellett még az a felettébb mámorító érzése is megvan, hogy ezt interaktív módon teheti meg, tehát szemben a könyvek és a filmek világával, itt az események főszereplőjévé válhat. Teljes mértékben belefeledkezhet egy olyan környezetbe, amelyben nincsenek meg a mindennapos problémák, az értékrendbeli különbségekből származó lealacsonyítások és nem állítanak naponta elé teljesíthetetlen elvárásokat. A játékos kiszakad a való életből, és minden gondtól mentesen csöppen bele egy olyan világba, amelyben bármit megtehet úgy, hogy annak negatív következményei csak a játékban elért teljesítményét rontják le. Ezen felül, ha úgy ítéli meg, hogy rosszul lépett vagy hibát követett el, akkor az utolsó elmentett játékállást betöltve visszakerül a rontás pillanata elé, és újrapróbálkozhat. Sajnos ez a való életben most még lehetetlen - ennek ellenére vannak olyanok, akikben keveredik a valós és a számítógép által vezérelt, kitalált világ. Általában nem figyelnek embertársaikra, vagy felelőtlenül tesznek meg lépéseket, így nem csak saját magukat, de környezetüket is veszélybe sodorják.

Összefoglalva, a számítógépek elterjedésével és az erre a platformra fejlesztett játékok megjelenésével nemcsak egy szórakozási forma, hanem egy láthatatlan veszélyforrás is napvilágot látott az emberiség életében - értve ez alatt a játékos-emberiséget, a homo ludens-t. Ez a veszélyforrás napról napra egyre nagyobb teret nyer - általuk/általunk. Eleddig, szerencsére, megmaradt egy szórakozási formának.