Eszembe jutott, h pár évvel ezelőtt volt egy játék, ami teljesen elvarázsolt fantasztikus hangulatával, történetével, karaktereivel, játékmenetével. Ez volt a 'Fahrenheit'. És mindemellett a cselekmény nagy része fehérben, tehát a nekem oly kedves 'hóborítmindent' környezetben zajlott.
Gondoltam 1et és azonnal fel is raktam a számítógépemre a játékot. És most megint ott vagyok, h játszok vele, és nagyon élvezem. A téli hangulatom meg egy picit talán még fel is javult.
A játék egy átlagemberről szól, aki éppen szakítófélben van barátnőjével. Ezt a szerencsétlen helyzetet még tetézi az, h egy este, egy bár Wc-jében meggyilkol egy ártatlan embert is. Természetesen a rendőrség azonnal elkezd nyomozni és feladatunk az, h.. Hmm, pontosan mi is? Jó kérdés, hisz a játékos maga döntheti el a cselekmény további állomásainál azt, h mit és hogyan tesz.
Alapvetően egy filmet kell elképzelni, ami pereg előttünk, és mi interaktívan bele tudunk szólni abba.
Nagyon 1xű példa. Már a játék elején, ha sokat bénázunk és nem tüntetjük el a nyomokat, nagyon gyorsan game over lesz a dologból. Azzal nem lövök le semmilyen poént, ha elmondom: a hullát mindenféleképpen megtalálják. Itt az a kérdés, h mennyire leszünk gyanúsak a körülöttünk lévő emberek szemében a tetteink által.
Azért írtam, h jó kérdés, mit teszünk, m akár az is előfordulhat, h a rendőrök pártjára állunk és minél hamarább úgy alakítjuk a sztorit, h az ne főhősünknek kedvezzen. Bocsánat, a történet főhősének. Mert Lucas Kane mellett 1 női és 1 férfi rendőrt is irányíthatunk a játék során (+ még 1 karaktert, de azt nem árulom el, legyen meglepi): mi választjuk ki, h éppen melyikkel kívánunk menekülni/nyomozni. Ha nem szeretnénk megérteni, h Lucas miért tette azt, amit, akkor akár "rövidfilmet is forgathatunk":).
A 'Fahrenheit' egy nagyon érdekes játékrendszert alkalmaz. Voltaképp egy külső nézetes kalandjáték, mely annyiban különbözik társaitól, h itt nagyobb hangsúlyt kapnak a reflexek és az akciójelenetek. Az első újdonság, h ha közel megyünk egy tárgyhoz, amit tudunk használni, megjelenik egy ikon és egy nyílféleség (értelmeszerűen fel-le-jobbra-balra mutat). Ha a fel nyíllal jelölt cselekvést szeretnénk aktiválni, felfelé kell csúsztatni az egeret. Ugyanez a rendszer működik a beszélgetéseknél is, azzal a különbséggel, h itt van időlimit (ez kifejezetten tetszett, hisz rengeteg játékban akár órákig elácsoroghatunk a beszélgetőpartner mellett úgy, h nem is szólunk hozzá, ráadásul ezek után is minden kérdést fel tudunk neki tenni - hát itt nem). A második jópofaság az, amikor akciójelenet vagy hosszabb cselekvés fut: kapunk a képernyő közepére 2x4, különböző színű nyilat és annak megfelelően kell lenyomni őket, ahogy azok felvillannak. Ne higyjük, h könnyű. Néha annyira bedurvul a dolog (főleg a végső harcnál), h vért ízzad az ember, mire tökéletesíti reflexeit és abszolválja a feladatokat. Viszont megéri, hisz olyan akciók peregnek a szemünk előtt, amit akár John Woo is megirigyelhetne. A harmadik 'apróság' pedig, h a karakterek éreznek. Ha rossz dolog történik velük, elszáll a jókedvük, ha viszont pozitív visszajelzést kapnak környezetüktől, akkor jól fogják érezni magukat. Persze, ez így tök jól hangzik; voltaképp igaz is, bár nem olyan kiforrottan működik, mint ahogy működhetett volna. Mindemellett tény, h ha nem foglalkozunk a kedv-mérővel és csak rossz dolog történik karakterünkkel, pillanatok alatt elérhetjük azt, h kénytelenek leszünk a 'Replay chapter' gombra kattintani.
Összesen 3 befejezése van a játéknak, ami teljesen attól függ, h addig mit és hogyan ügyködtünk.
A nagybetűs HANGULAT az, ami tökéletesen elég ahhoz, h egyhuzamban "végignézzük a filmet":). A grafika még most is korrekt (megjelenése idején jónak számított). A zene meg már csak adalék - mindig úgy szól és az szól, ahogy és ami kell.
Alább található a játék trailer-e, mely nagyon jól össze van rakva (a főcímzene az elején frenetikus); emellett pár általam készített képet is linkeltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése